Leírás

Azok a fiatalok élnek át kapunyitási pánikot, akik nem tudják, hogy mihez kezdjenek az életükkel, hogy mi érdekelheti őket; akik még egy puzzle-t sem tudnak kirakni, és ettől úgy gondolják, hogy mindent félbehagynak. 18 évesen, a mai magyar oktatási rendszerből kilépve kell eldönteniük, hogy mi érdekli őket. Van, akinek ehhez még idő kell. Miért kell életre szóló döntést hozni gyerekként, miért nyomják le mindenki torkán, hogy ha valamit elkezd, azt be is kell fejeznie? A kis hang a fejében már súgja, hogy nem szereti, de mivel a környezet „csalódna”, ő folytatja. Ez az első belépő a boldogtalanság felé. Aztán amikor mégis otthagyják az egyetemet, fősulit, akkor önutálattal és szégyennel küzdenek. Innen pedig már érzékenységfüggő, hogy merre tovább. De egy 20 éves fiatalnak igenis magához kell őszintének lennie, és addig próbálkoznia a lehetőségekkel, amíg meg nem találja azt, amiben kiteljesedhet.