Soha nem álltam készen semmire.

Annyira könnyű elhinni azt, hogy fel tudunk bármire készülni.

Rengetegszer felmentjük magunkat, hogy valamibe nem kezdek bele, mert még „nem állok készen”. De hát nem is fogsz!

Minden nagyobb olyan pálfordulásom, ami meghatározta, és jó irányba vitte az életemet terv nélkül történt.

Nem volt ilyen, hogy:

• hétfőtől
• jövő hónaptól
• majd ha elfogy, már nem veszek
• majd ha lesz pénzem
• majd HA. MI?

A majd ha az gyakorlatilag egy szerződés magaddal arra vonatkozóan, hogy a mai napot is kidobod a kukába.

Vágysz valamire, és nem szeretnéd eléggé.

De én úgy gondolom, hogy sok esetben, főleg a klasszikus életmódváltásoknál, igenis sokat számít a környezet.

Többször hallom ezt, mint nem hallom:

„nem akarok mások előtt edzeni/futni”

Vagy egyszerűen már előre félnek a kudarctól, hogy nem olyan eredményt fognak elérni, ami látványos.

Mert sajnos, a jelenlegi társadalmunk még mindig azzal a hangulattal van kikövezve, hogy ha teszel magadért, csak akkor ér igazán, ha van eredmény! Ha fogytál, ha jól nézel ki, ha izmos vagy.

És ha minden megtörtént, akkor nem eléggé.

Annyira hangos ez a verseny, hogy teljesen elfelejtjük, hogy bármit, ami a jólétünket szolgálja, kizárólag minket érint.

Szerintem az egyik legfelháborítóbb dolog, ha valaki véleményezi, azt, hogy te hogy érezzed jól magad a bőrödben. Illetve, ha ennek az útján bármivel is bezavar.

Ami nagy feladat, hogy megtaláljuk azt az életmódot, ahol el tudod hinni, hogy magadért teszel, és ez jó neked. Jól érzed magad a bőrödben, és nem másokért edzel vagy diétázol. Hanem mert így vagy jól.

Addig sose egészséges életmód az egészséges életmód, amíg nehéz.

Amíg nehéz, addig pedig bele se gondoltál, hogy belegondolhatnál, hogy az egész magadért van.