Van egy botrányos jelenség az életben.

A Béla:

• tanácsot ad
• kommentel
• diagnosztizál
• véleményt gyárt
• és közben nem tud semmit a sztoridról

A legrosszabb dolog ebben, hogy azt az érzést kelti benned, hogy nem egyedi és nem annyira fontos amit gondolsz. Mert neki egy okoskodás alatt letudható. Megakaszt egy olyan folyamatot, ami érzékeny is lehet. Pedig bárki béláskodik, ne hagyd, hogy leegyszerűsítse az érzéseidet, és ne hidd el, hogy egyszerű. Gondolkodj tovább rajta, és cselekedj. 

Lehet, hogy azt mondja:

„Haver, azért nem tetszel a Klárinak, mert dagadt vagy, fogyjál le.”

És közben:

• te két hete edzel
• diétázol
• és amúgy tegnap randiztál Klárival

A klasszikus Béla-mondat

„Ugyanez volt velem is…” NEM.

De mindegy, a történet már be lett építve a Béla-univerzumba.

Béla jelenség

Ez tipikusan az a téma, amivel kapcsolatban mindenkinek vannak élményei.
Egy olyan influenza, amin mindenki átmegy.

Vannak emberek, akiket ez jobban kiborít az átlagnál.
Például engem.

Hiába tudom, hogy Béla megjegyzése teljesen irreleváns, és semennyire nem adok a szavára, mégis bántja az igazságérzetemet.

És itt kezdődik a sztori.

A belső Béla-reakció

Az igazságérzetem ilyenkor azon háborog, hogy
miért gondolja Béla azt, hogy amit ő gondol, az “alap igazság”.

Miért?

Van egy örök igazság:

Amikor már valamit tudsz, rájössz, hogy nem tudsz semmit.

Béla itt még nem tart. Nem is fog.

Ez lenne az első lépés:
megkérdőjelezni, hogy amit gondolsz, az tényleg az egyetlen nézőpont-e.

Béla nem alszik

Béla elől nem lehet elmenekülni.

Béla megtalál.

Mindig.

Van, akinek csak zavaró háttérzaj.
Van, akinek napokig visszhangzik a fejében.

És itt jön a csavar:

nem azért zavar, mert igazat mond.
Hanem mert mindig olyan magabiztos, mintha az lenne az egyetlen igazság.

Sokszor, amikor elmondom, hogy Béla megint betalált, jön a klasszikus válasz:

„Ne foglalkozz vele.”

„Kit érdekel, mit mond?”

Csakhogy a probléma nem az, hogy mit mond.

Hanem hogy megállít a lendületedben. Mint amikor rossz zene szólal meg futás közben.

Miért ennyire zavaró?

Olyan, mint amikor rossz a szinkron a filmben.

• Pont attól vagy más, hogy nem akarod, hogy mindenki belezavarjon a saját gondolkodásodba.
• Hogy szeretnél egy olyan teret, ahol az emberek nem reflexből mondanak véleményt mindenre.

Saját sztori:

Amikor anorexiás voltam, anyukám minden irányból próbált segíteni.

Fűhöz-fához, atyaúristenhez is elvitt, hogy gyógyítson meg.

Így találkoztam pár “alternatív megoldással”.

Kiemelnék egy nénit, aki Bach-virágcseppekkel foglalkozott.

Nem az eszközzel volt a gond.

Hanem vele.

Ott voltam zörgő csontokkal, teljes kilátástalanságban.

És ő közben azt magyarázta, hogy a vékonyság nem baj,
és ő is csak “egy kis vajaskenyeret eszik egy nap”. KÖSZI BÉLA!

Nekünk meg fizetnünk kellett azért, hogy azt halljuk:
minden rendben van.

Van amikor fizetünk a Béláknak! Botrány!

Mindenből lehet tanulni.

De nem mindegy, hogy:

• beszélgetésből
• gondolkodásból
• vagy kész “igazságcsomagokból”

Fontos, hogy kérdőjelezz meg mindent. Ne legyél Béla!

A Bélák ellenszere:
az Antibélák!

Azok az emberek, akikkel szívesen veszed körbe magad, akikkel öntözitek egymás gondolat csíráját, és kérdeztek egymástól.