Amikor rombolod magad, sokszor mindenki azt mondja, hogy „mekkora forma vagy!”
Elfogadnak. Nevetnek veled. Ott vannak. Imádnak.
Mert szeretik, hogy hozzájuk tartozol. Emeled a káosz színvonalát.
Aztán amikor kitalálod, hogy innentől egészségesen és helyesen fogsz élni:
hirtelen mindenki elkezd “segíteni”.
Nem azok, akikkel tegnap még káoszkodtál. Hanem a „normális” emberek.
Welcome shot az új életbe! Borzalmas!
Saját tapasztalat:
volt időszak, amikor teljes káoszban éltem.
Bulik, szétcsúszás, drogok, hétfőtől szombatig (vasárnap isten is megpihen, egy laza light spanglival).
Illúzió világ, amit magunknak teremtettünk:
- mindenki haver volt
- mindenki bíztatott
- mindenki imádta a hangulatot
- dicsértek, ömlöttek a jó visszajelzések
Senki nem mondta azt, hogy: “bazdmeg, kurva gáz vagy!”
Egy haverom volt az egész káoszkodásom alatt, aki azt mondta, hogy,
“szedd már össze magad, szarul nézel ki!”
Ő volt az egyetlen, aki többre tartott ennél. Ő volt az, aki nem aszerint kommunikált, ami a személyes előnyére vált.
Tehát vannak önzetlen, jó emberek, de nem biztos, hogy akkor vesszük észre, amikor épp sztori van. Őt én is utólag értékeltem fel.
Mert amikor a banda egy meghatározó szereplője vagy a káoszban:
- nem zavar senkit, hogy merre tartasz
- nem kérdeznek rá, hogy mi a célod
- nem állítanak meg, hogy szóljanak, hogy ez már túl sok
Viszont amikor kilépsz ebből, és életmódot váltanál, megérkezik a másik világ:
a vélemények világa.
“Én csak őszinte vagyok.”
“Én csak segíteni akarok.”
Ismerős mondatok.
De ezek inkább:
- reflexek
- megszokások
- kontrollvágy
- vagy egyszerű véleménykényszer
Tessék. Itt is a „normális” világ amibe megérkezhetsz.
De nem minden kritika rossz.
Sőt, a külső visszajelzés néha fontos.
De van különbség:
- ami segít gondolkodni
- és ami megállít cselekvés közben
Én ezt úgy kezdtem el látni, mintha mindenki folyamatosan küldené:
spameket a „jó tanácsaival”, a saját igazságával.
És közben te próbálod megtalálni:
melyik ebből a valódi üzenet?
A probléma nem az, hogy emberek véleményt mondanak.
Hanem az, hogy:
nem minden véleménynek kell irányt adnia. Ezt magyaráznom se kéne!
És ami talán a legfontosabb:
Ha elkezded magadat építeni, a legtöbben a saját mozdulatlanságukat kompenzálják azzal, hogy neked osztják az észt.
Kérdés csak az:
- Segítség?
- Lelassítanak?
- Demotiválnak?
- Visszalöknek a komfortos züllésbe?
A jó hír:
meg lehet szokni!
Egy idő után nem az lesz a cél, hogy ne hallj semmit.
Hanem hogy:
gyorsan felismerd, hogy kuka. Ha kéretlen hírlevél, azonnal iratkozz is le róla!