Amúgy érzed, hogy ha kompromisszumot kötsz?

A valódi kompromisszum nem vitában születik.

Nem nyomás alatt.

Nem akkor, amikor valaki emlékeztet rá, hogy mit kell érezned, és mit tenned.

A valódi kompromisszum ott történik, ahol te magad belül azt érzed:

„igen, ez így belefér”

Nem fáj.
Nem feszít.
Nem kell magad meggyőzni.

És nincs lelkifurka!

Sokszor magadra haragszol,

mert nem érzed, hogy ingered lenne az éppen neked címzett kompromisszumot elfogadnod.

Ilyenkor amúgy miben vagy hibás? Hogy nem akarsz valamit eléggé, meg nem érzel valamit ELÉGGÉ?

Ha magadban vitatkozol azon, hogy „el kéne fogadnom ezt” — akkor már nem természetes számodra semmilyen kompromisszum meghozatala.

Ha ezek a belső megmagyarázós monológok mennek az agyadban folyamatosan, tuti, hogy rossz helyen vagy!

Én képtelen vagyok olyan kompromisszumot meghozni, vagy hosszú távon működtetni, amit kompromisszumnak is élek meg. Akiért, amiért meghozom, azt nem érzem annak.

A kompromisszum nem külső elvárás.

Hanem egy belső, nyugodt igen.

Ha nincs benne nyugalom, akkor az csak a társadalom által szétrágott hasonló szó, ami mögé azt bújtatjuk, hogy el kell nyomnunk magunkat.