Megváltoztál? És akkor mi van?

Valahogy még mindig úgy kezeljük a változást, mintha probléma lenne.
Persze, ha azt nem másért teszed, mert akkor „te vagy a legjobb! Szereted! Dolgozol magadon” (NEM)

Gyerekkori barátok találkoznak, és elhangzik a klasszikus mondat:
„Jajj, úgy megváltoztál…”

És ebben ritkán van dicséret.

Mintha az lenne a normális, hogy ugyanaz maradsz, mint 10-15 évvel ezelőtt.
Mintha a változás egy hiba lenne a rendszerben.

Pedig nézzük meg őszintén:
te is megváltoztál. És a többiek is.

Az egész élet egy folyamatos mozgás. Gyorsabban változunk, mint ahogy azt egyáltalán be merjük vallani magunknak.

Az egyik legfontosabb belső kompetencia az, amikor képes vagy kimondani:
„Ma már máshogy gondolom.”

Ez nem bizonytalanság.
Ez nem gyengeség.
Ez azt jelenti, hogy figyelsz magadra.

És talán ez az önazonosság egyik legfontosabb eleme. Ez a legmenőbb dolog a világon. És nem csak alábecsülik, egyenesen negatív töltetet adnak hozzá.

Ez a legbátrabb, legőszintébb dolog magaddal szemben (is)! Ha felismered, kimondod, és eszerint alakítod az életed az az önismeret, önazonosság jele.