Nem minden barátság örökre szól

Van egy kimondatlan elvárás:
a „régi” kapcsolatokért tenni kell, legalább kötelező jelleggel próbálni ápolni.

Gyerekkori barátok. Régi társaságok.
És amikor eltávolodunk egymástól, jön a csalódás, a dráma, a bűntudat.

Pedig lehet, hogy csak annyi a történet:
már nem ugyanazt a „filmet” nézitek.
Mások a célok, a motivációk, az érdeklődés.

És ez nem tragédia. Sőt, az a jó, ha ezt szeretettel felismeritek, és vagy haverrá alakultok, vagy elengeditek egymást.

Nem minden kapcsolatnak kell egy életen át tartania.
Vannak, aki végigkísérnek, felhőtlenül, elfogadva, úgy ahogy vagy. Elfogadva azt, hogy nem mindig ugyanaz a dinamikátok.
Van, aki csak egy szakaszban van jelen. De rengeteget adott ahhoz az a szakaszhoz, meghatározó időszakot osztottatok meg egymással.

Attól, hogy valaki ma már nem része a mindennapjaidnak, még nem lesz kevésbé értékes az, ami volt.

Sőt.

Ami jó volt, az jó volt.
És ezért akár hálás is lehetsz — anélkül, hogy erőltetnéd a folytatást.