Naplementék, teliholdak, hullócsillagok

Régebben nagyon rosszul éltem meg, amikor elmentem valahova utazni, és a társaságommal nem tudtam teljesen úgy megélni a pillanatokat, ahogy szerettem volna.

Ott volt a látvány.
A hangulat.
Az élmény.

És közben bennem az érzés, hogy nem maxolom ki.

Sőt.

Sokszor inkább az volt a megélésem, hogy elpazarlom a pillanatokat.

Amikor nem egy hullámhosszon vagytok

Nagyon le tudott hozni, ha mások nem „szörföltek rá” az élményekre, amikben én rengeteg potenciált láttam.

Én ott álltam tele lelkesedéssel,
ők meg nem.

És ez nem rosszindulat.

Egyszerűen mások.

A három hónap, ami átírta

Lassan tíz éve történt, hogy kimentem Amerikába három hónapra.

Ez volt az első olyan utazásom, ahol már előre tudtam:
nem lesz partnerem a megélésben.

És ezért, nem is volt elvárásom. Ami egy őrületes könnyítés volt a lelkemnek!

Nulla elvárás = nulla csalódás.

Sokkal jobb egyedül lenni, mint nem megfelelő társaságban.

Az a három hónap tényleg felszabadult volt.
Nem függött az élmény megélése senkitől, csak tőlem.

A „nézd a holdat” „hol?” jelenség

Az egyik legkiábrándítóbb élmény számomra ez:

Mondod valakinek:
„úristen, nézd, mennyire szép a hold!”

Ő meg semmi.
Nem reagál.
Nem érzi.

És te meg instant kihűlsz.

Ez az a pont simán lehet a nulladik, amikor rájössz, hogy na vele soha nem akarod nézni a holdat többet. És az ilyen felismeréseket nem szabad elnyomni. Minél hamarabb el kell fogadni.

És eldönteni, hogy neked oké, ha ezt külön élitek meg, vagy váló ok (nálam simán a második).

És fontos:

ez nem azt jelenti, hogy nem szeret.

Hanem azt, hogy más.

De ha te lelkesedsz a teliholdért,
akkor olyan ember kell melléd, aki legalább két percig lelkesedik veled.

Eltévedni nem hiba

Én például imádok elveszni egy városban.

Nekem ez maga a felfedezés.

Nem az vagyok, aki minden lépését követi a Google Maps-en.

Hol marad az élmény?
Hol marad a naplemente?
Miért nem ülünk be egy random kávézóba?

Persze, teljesen oké, ha valaki másképp működik.

De ha egy kicsit is olyan vagy, mint én, akkor ismered azt az érzést: lemaradsz a pillanatról.

A B terv

Van egy pont, ahol ezt meg kell tanulni kezelni.

És ez az, hogy egyedül is jól lenni.

Amikor ráérzel arra, hogy egyedül is lehet flesselgetni,
akkor hirtelen szabaddá válsz.

És onnantól már nem függsz attól, hogy ki van melletted.

A legjobb, ha vannak társak, akikkel együtt élmény minden.

De ha nincs, inkább legyél egyedül, mint rossz társaságban.

Mert a pillanat így is a tiéd marad.